2013. április 30.
Ez a túra május elsejét előzi meg, így a piknikezés
előtti éjszakán egy kis sportolásra csábítja az embert. A 30km a 70km-es
túrának a része. Természetesen más résztávok is voltak. A túra Esztergomból
indult, így ez jelentette az első feladatot, hogy oda kell eljutni. Amikor
járnak a vonatok, akkor talán ez nem is olyan nagy ügy, mivel a rajt is a
vasútállomáson van, de most a vasútépítés miatt nem lehet csak vonatpótló
busszal eljutni. Már ha valaki épp a tömegközlekedést választja. Árpád-hídtól
mentek a buszok. A nagy létszám miatt nem is fért fel mindenki az első buszra,
és gyors reagálás után egy buszt visszafordítottak, és a maradék emberek azon
tudtak lejutni Esztergomba. A kezdés nem volt a legjobb így nekik, de mégiscsak
sikerült lejutnia mindenkinek, aki szeretett volna indulni.
A túrának ketten vágtunk neki. Az állomás várótermében
befizettük a nevezési összeget, majd a rajtban meg is kaptuk a pecsétünket, és
indulhattunk neki az éjszakának. A túra útvonala végig a S jelzésen haladt, így
erre kellett odafigyelni, hogy ne forduljunk le róla valahol máshol.
A fejlámpákat is előkészítettük, de a városból kifelé még
nem kellett használni, mert a közvilágítás segített minket a tájékozódásban. A
nappal forgalmas utakon most elég gyér volt a forgalom. A Dobogókői úton a
körforgalomnál haladtunk át, majd a Galagonyás utcára betérve lassacskán el is
hagytuk a város utolsó házait, és kezdtünk is szép lassan emelkedni. Az út
végén az Orbán kápolna mellett kellett elfordulni, majd a Csurgó forrás mellett
is elhaladtunk. Az út sok helyen szalagok segítségével volt jelezve, és itt is
ezt követtük, majd lassan meg is érkeztünk az első ellenőrző ponthoz (2,95 km).
Innen lefelé elég nagy kanyargást hajtottunk végre. Az
előttünk haladók lámpái szépen kirajzolták, a ránk váró utat. Az út sok helyen
fényvisszaverő kis sávokkal is jelezve volt, ami nagy segítség volt a sötétben,
főleg az olyan helyeken, ahol nem lett volna egyértelmű a továbbhaladás iránya.
Itt is egy szántóföld mellett kellett elhaladni, s nem nagyon volt olyan
tereptárgy, amihez lehetett volna viszonyítani. Rögös szekérút, és a turistaút,
ami váltotta egymást. A sok kanyargás után egy erdő széléhez értünk, majd
mellette haladva folytattuk utunk. Kerítéssel is találkoztunk ezen a szakaszon,
amin át is kellett mászni, az ott lévő létra segítségével. Sok helyen folyt a
fakitermelés is, persze nem most, csak a rendbe rakott fák erről tanúskodtak,
amikkel találkoztunk út közben. A Barát kúti dűlőn haladtunk egy kicsit,
elhaladtunk az erdészház mellett is, majd ismét bevetettük magunk az erdő
sűrűjébe. Kellett a lámpa is, mert az utat figyelni kellett a lábunk alatt, s a
Hold is még csak később kelt fel. A csillagok fénye meg nem sok segítség az
erdőben, csak a tisztás részeken gyönyörködhet benne az ember, mert a városi
fényszennyezés után üdítő látvány tud lenni az éjszakai égbolt. Szerencsére
tiszta is volt az ég, így elég sok csillagot lehetett látni. Így telt az
éjszaka, és az erdőben bandukolva lassacskán el is érkezett a következő
ellenőrző pont is (9,7 km).
Egy kis szusszanás és felszerelés igazítás után
folytatódott is az utunk. Továbbra is a S jelzést figyelve haladtunk előre. Az
erdőből kiérve a dűlőn lefelé haladva már látszott előttünk Pilisszentlélek is,
amerre az utunk folytatódott. A faluba behaladva újra kikapcsolhattuk kicsit
lámpáinkat, és mehettünk tovább a megvilágított Kossuth Lajos utcán. A kutyák
nagy örömére volt forgalom, ők pedig leshették az arra barangoló túrázókat. Egy
helyen nagy kiabálás közepedet adták nekünk tudtul, hogy egy helyi vendéglátó ipari
egység még nyitva van. Oda be is tértünk, és jól is esett, amivel szolgáltak. A
hely olyan volt, mint ahol megállt az idő. Az egyik helyiség közepén ott volt a
hálózsák, amin aludt a korcsmáros, s várta az arra járókat, majd szolgálta ki
őket, amint betértek. A falon lévő tévében retro zene ment, alábbi LINKEN elő
is hozható, ami épp akkor szólt, kis vidámságot hozva az éjszakába.
A frissítő elfogyasztása után folytatódott is a túra,
mert neki kellett vágni az előttünk lévő hegynek. A hegy megmászása nem volt
könnyű feladat. Az utunk is elég szépen kanyargott, és kellett figyelni, hogy a
jelzésen maradjon az ember. Kereszteztünk földutakat is, és egy főutat is. Így
sikerült lassan feljutni a hegyre, és haladni a Pilis-nyereg mentén. De ha
egyszer feljöttünk, akkor le is kell mennünk, és utunk így lefelé folytatódott
tovább. Idővel Klastrompuszta fényei is látszani kezdtek, s mi is arra
haladtunk tovább. Amint beérkeztünk a falu széléhez, ott volt egy pihenő, ahol
következő ellenőrző pontunk is volt (17,2 km).
Az erdőből kikanyarogva egyszer csak kiértünk egy földútra,
ahol elég hosszasan meneteltünk tovább. A Hold itt már feljött az égre, de a
virradatig sem kellett már sokat várni. A néha megszólaló madárhangok is erről
tanúskodtak már. Utunk néha nagy emelkedőknek is nekifutott. Itt lehetett
küzdeni a magasság legyőzésével. Az erdő néhol hideg, néhol meleg
légáramlatokkal lepett meg minket. A fülledt melegben nem volt olyan jó a
felfeléken küzdeni, de lassacskán ezeket is letudtuk. Az Iluska-forrás mellett
elhaladva már nem volt sok hátra a következő ellenőrző pontig, ami a
Vörös-hegyi pihenőnél volt (26,8 km).
Idővel az erdőben ránk is virradt, így a lámpákat is el
lehetett rakni. Innen számunkra még egy jó óra volt a végéig. Akik a 70km-en
voltak, azoknak ezt nagy csapás volt hallani, de hát ők erre vállalkoztak. A
hegyről lassacskán leereszkedve a gázvezeték nyomvonalát is érintve jutottunk
le a völgybe. Pilisvörösvár szélét az Áfonyás úton értük el. Tovább haladva
érintettük még az épülő vasút útkereszteződését is. A házaknál macskák
serénykedtek az udvaron, s kihasználva a nap első sugarait rögtön melengették a
bundájukat. Rövidesen a Kálvária dombját is érintettük, amin felkaptattunk, itt
feltételes ellenőrző pont volt, de mivel pontőr nem volt, így haladtunk is
tovább.
A S jelzés itt bent halad a településen, és mi is azt
követve rövidesen kiértünk a 10-es főútra is, amit keresztezve haladtunk a
másik oldalon felfelé. A dombra felkaptatva és az utcákon kanyarogva rövidesen
meg is érkeztünk a túránk céljába is, a Sramli sörözőhöz (31,5 km). Nekünk ez
volt a cél, mivel az éjszakának is vége volt már. A 70-eseknek csak egy pont
volt a sok közül, de a 40, és a 20 innen indult. Velük már nem cseréltünk
volna.
Megkaptuk a kitűzőt és az oklevelet, aztán irány a
buszmegálló. Várt minket egy kis pihenés, és egy kis
összejövetel a délutánra. A buszra kicsit várni kellett, de lassan az is
odaért, és azért így már mégis csak hazafelé tartott az ember. A túrától és az
éjszakától is elfáradva jól esett a reggeli zuhany és egy kis pihenés.
Jó kis túrán voltunk túl ismét. Az ellenőrző pontok viszonylag
ritkán követték egymást, és ez nem nagyon segített abban, hogy az éjszaka
monotonitását megtörje. Az útvonal nem volt rossz, néhol elég meredek volt, de
nem leküzdhetetlen. A külön kihelyezett szalagok, és a fényvisszaverők nagyon sokat
tudtak segíteni a tájékozódásban, és az előrehaladásban. Az időjárás is nagyon
jó volt, az éjszakához képest is jó meleg időnk volt. A virágzó orgonák
kellemes illata sokszor felvidította az embert az éjszaka sötétjében is.
Köszönet a rendezőknek a túra megszervezéséért és
lebonyolításáért! Köszönet illeti a túratársat is az éjszakán át tartó rendületlen helytállásért!
Sporttársi üdvözlettel!
Ádám Attila
Budapest, 2013. május 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése