2013. április 8., hétfő

Budaörsi kopárok 20

2013. április 7.

Mivel a helyszín nem volt messze, így viszonylag egy jó kis alvás után sikerült a rajtot megközelíteni. A Móriczon egy átszállással már ott is voltunk Budaörsön az Illyés Gyula Gimnáziumnál, ahol a túra rajtja volt. 

Mai túránknak őt fős kis csapattal vágtunk neki.  A gyors regisztráció után szedtük is magunk, és neki is álltunk a táv megtételének. A Gimnáziumból kiérve a főút mellett haladtunk egy darabig, majd az Uzsoki köznél rá is csatlakoztunk a P+ jelzésre. Ezen is bandukoltunk egy ideig. Szépen el is kezdtük a szintek legyőzését is ezzel, mert utunk szépen emelkedett felfelé. A Hegyalja utcánál letértünk a jelzésről, s az Odvas-hegyen már el is értük első ellenőrző pontunkat (1,4 km).

Az Odvas-hegyről körbenézhettünk a tájon. Eléggé párás volt az idő, meg nem is volt az a nagy meleg. A télies tavasz továbbra sem akart minket elkényeztetni, de a friss levegő jótékony hatással volt a tüdőnkre nézve. Igaz, hogy azért ez inkább később valósult meg, mert most még jóformán Budaörs területén voltunk, és alattunk a nagy betondzsungel terült el. A sok multi bevásárlóközpont pedig uralta a látványt. A hegyalja utcán tovább haladva folytatódott a kanyargásunk, valamint lefelé is haladtunk egyben. A kis utcákat keresztezve egyszer csak megérkeztünk a Felsősor utcába, aminek a végén fölfelé vettük az irányt, és elérkeztünk a következő ellenőrző ponthoz, ami az éppen felújítás alatt lévő Kápolna (LINK!) mellett volt található (3,5 km).

A Kápolnától lépcsőkön lefelé búcsúzunk el, s folytattuk utunk. Az utcákon haladva teljesen körbejártuk a Kő-hegyet, és újra csak leértünk az aljára. Sok szép és kevésbé szép házat lehetett ezen a részen látni. Utunk itt jóformán végig aszfaltozott részen haladt végig. Azonban elérkeztünk a P jelzésig, ahol is már megszokott turistaúton folytattuk utunk. Itt eléggé sáros volt némely helyen a talaj. Néhol kis fákkal keskenyen szegélyezett sáros úton kellett haladnunk. Az emelkedés viszont itt sem maradt el. A várost is egyre jobban kezdtük magunk mögött hagyni, s az autók, a városi élet moraját már az erdő neszei foglalták el. A keskeny ösvényt végül felváltotta a szélesebb út is, s a P+ jelzéssel is találkoztunk. Kis idő múlva egy elágazáshoz érve következő ellenőrző pontunkat is megtaláltuk (6 km).

Innen tovább haladva már a SO jelzést követtük. Itt találkozhattunk a Piktortégla üregekkel (LINK!). Szépen a hegy oldalán haladva emelkedtünk felfelé. Szép volt az erdő, de még a tavaszt mint említettem nem nagyon lehetett érezni. Persze a növények ezt máshogy gondolták, mert a fákon azért már látszottak a rügyek, s néhány helyen ibolyával is találkozott az ember, csak a hideg nem akart még ereszteni. A Budaörsi-hegyet így megkerülve fel is jutottunk Csillebércre, ahol megkaptuk következő pecsétünket is (7,9 km).

Innen a KFKI mellett elhaladva az erdő szélén be is kanyarodtunk a S+ jelzésen, ami meghatározta túránk követendő útvonalát. Elég sok erdei úttal találkoztunk ezen a részen, és voltak azért mások is, akik saját kis túrával szórakoztatták magukat ezen a vasárnapi napon. Találkoztunk lovasokkal is. Az utunk egy szikla után felfelé vezetett az egyik hegy gerincén. Elég szűk kis utacska volt, egy ember fért el rajta, de szépen szerpentinszerűen haladtunk lassan felfelé. Csöndes volt a táj, s a kilométerek így fogytak lábunk alatt. Az erdőt még az őszi avar színei határozták meg, a sok kifakult lehullott falevél. Budakeszi szélét éppen hogy elkerülve, a hegyre felkaptatva jutottunk így el a következő ellenőrző ponthoz, ami a Sorrento-szikláknál (LINK!) volt (11 km).
Az ellenőrző pont után a menetelésünk folytatódott, és most a hegyeken, illetve azok oldalán folytattuk utunkat. A S jelzésen haladtunk, s elmeneteltünk a Szekrényes-hegy, Szállás-hegy, Ló-hegy, valamint Csík-hegy mellett. Itt-ott a fák közül kikandikálva már lehetett látni következő célpontunkat, ami felé szépen haladtunk is. A hegyek oldalában jó kis gyalogösvényen tudtunk menetelni. Szép volt ez a része is a túrának. A Huszonnégyökrös-hegy felé haladva útközben lehetett találkozni sok helyen már kinyílt Kökörcsinnel is. (LINK!) A hegy sziklái mellett aztán megérkeztünk következő ellenőrző pontunkhoz, a Huszonnégyökrös-hegy (LINK!) csúcsa alá  (14,8 km).
A hegytetőről szép kilátás nyílt túránk útvonalára is. Persze inkább csak a nemrégiben elhagyott részre, mert ott sorakoztak egymás után a nemrégiben elhagyott hegycsúcsok, s az utolsó megtámadandó csúcs is ott kellette már magát velünk szembe. Nem is időztünk sokat, és célba is vettük. Itt már újra Budaörs utcáin találtuk magunkat, s az Orchidea, Tárogató, Csiki, utcák után a S∆ jelzésen jutottunk el a Törökugrató utcáig, ahonnan egy tanösvényt követve jutottunk fel a hegy csúcsára. A tanösvényen haladva a Török harcokból is láthattunk kis jelenteket. (LINK!) Az ellenőrző pontunk a csúcson volt található (16,7 km).

A csúcsról lefelé ugyan ott vezetett utunk. A Törökugrató utcán leérve a Rezeda utcán elfordultunk, s a Kökörcsin utcán kiértünk a főút mellé, amin már csak vissza kellett baktatnunk a Gimnáziumig, ahol a célunk is volt egyben (18,8 km).

A célban megkaptuk emléklapunkat, és érmeinket. Ellátás is volt, a szokásosnak mondható zsíros kenyérrel csillapíthattuk éhségünket, valamint járt még hozzá gyümölcsszörp is. Persze a túra folyamán is volt ellátásunk néhány ellenőrző pontban.

Szép túra volt ez is. Az időjárás lehetett volna jobb is, de az eső legalább elkerült minket. Az útvonal is elég jónak volt mondható, s így megismerhettük ezeket a hegyeket is, amik mellet azért sokszor elhalad az ember, de valahogy olyan sötét folt volt eddig. Sokan választották családi kirándulásnak is, és a kisebb távon sokan kis gyerekkel is nekivágtak az útnak. Jó kis vasárnapi ebéd előtti programnak volt ez is mondható.


Köszönet illeti a szervezőket a szép túráért, a gimnázium tanulóit is dicséret illeti az egész napos kitartásért, s a pontokon nyújtott fáradalmaikért! Köszönet a csapattagoknak is, akik megint csak hozzájárultak egy felejthetetlen túra élményéhez!


A buszok hazafelé is elég sűrűn jártak, így nem kellett sokat időzni a megállóban. Hamar vissza is lehetett érni fővárosunkba, s jöhetett egy kis délutáni szieszta is.



Sporttársi üdvözlettel!

Ádám Attila



Budapest, 2013. április 8.

2013. április 3., szerda

Tojás 30A


2013. április 1.

Húsvét hétfőjének reggelén vágtunk neki ennek a pompás kis túrának. A rajt a Városmajorban volt, oda busz és villamos segítségével jutottunk el. A túrán hárman indultunk el kis csapatunkból.

Az útvonal a Z jelzésen vezetett minket végig, így csak azt kellet figyelnünk, hogy arról ne térjünk le. Az időjárás a megelőző napokban nagyon csapadékos volt, így lehet sokakat megriasztott, hogy nagy sár várható majd. Mi is tartottunk tőle, de bíztunk benne, hogy azért szerencsénk lesz, így neki is vágtunk a távnak.

Az útvonal első része a városban vezetett, így a feladat az volt, hogy jussunk fel a hegyen Normafáig, így sok lépcső megmászásával indult a napunk. A Városmajortól kezdve folyamatosan felfelé haladtunk, kisebb-nagyobb emelkedőkön. A reggeli idő elég friss volt, és így jó kis tüdőtisztítás vette kezdetét. Jó néhány utca keresztezése után, és jó pár lépcsőfok legyőzése után meg is érkeztünk első ellenőrző pontunkhoz, ami a Martinovics-hegyen volt, és ott kaptuk meg pecsétjeinket (1,3 km).
Lendületünk továbbra sem lankadt, mert mindig felfelé kellett tartanunk. A Budai utcákon kanyarogva megcsodálhattuk azokat az „olcsó” építészeti remekeket, ami a hegyoldalban burjánzottak. Elhaladtunk egy benzinkút mellett, ami zöld felfogásban épült, s rajta napelemek mutatkoztak, s egy nagy számláló hirdette, hogy mennyi megújuló energiát termelt eddig, arról már nem szólt a fáma, hogy mennyi környezetszennyező kőolajszármazékot is adtak el itt azóta, mióta megnyílt. Elhaladtunk a fogaskerekű egyik állomása mellett is, és így már nem voltunk messze a következő ellenőrző pontunkhoz, ami a Széchenyi-emlékműnél volt található (4,5 km).
Innen tovább kanyarogtunk, hogy a fogaskerekű végállomása mellett elforduljunk, s megtekintsük a Gyermekvasút felső végállomását is, s a vágányok mellett haladva eljussunk Normafáig. Itt a jelzést követve lefelé vettük utunk. Az előző héten leesett hó mennyiség egy része elolvadt, a másik része pedig fagyott formában nehezítette továbbhaladásunkat. A tájat itt annyira nem is tudta az ember szemlélni, mert eléggé csúszós volt a jeges út. A jelzések elágazásánál a völgy felé vettük utunk -jéggel nehezített terepen-, s haladtunk tovább a következő ellenőrző pontunkhoz, ami a Disznófő-forrásnál volt található (7,9 km).
Innen tovább haladtunk, s a Tündér szikla mellett vitt el utunk. Itt már a nap elég szépen el kezdett sütögetni, s így az elmúlt napok veszett időjárása után furcsa volt látni a tájat a napsütésben . A sziklánál is omladozott a hegyoldal, a fagy most már kezdett ereszteni, s a kövek is mozgolódni kezdtek. A sziklákat elhagyva a Libegő drótpályája alatt vezetett egy rövid szakaszon az utunk, majd az egyik helyen egy elágazásnál lefelé vettük az irányt, egy szűk kis ösvény jelentette itt a jelzett utat. A kis fák közül kiérve kereszteztük a Budakeszi utat, s ismét a házak között kanyarogva elértünk a következő ellenőrző pontig, az egykori Hárs-hegyi autós campingig (10,2 km).
Itt megint egy kis kanyargás következik az utcák és az erdei utak segítségével. Ez a rész itt picit sík volt, így a lábaknak is jól jött. Aztán a Gyémántos lépcsőnél újra elkezdtünk tornázni felfelé. Utána megint csak kanyarogtunk az utat követve, majd a következő meredek részeket legyőzve már fent is voltunk az Apáthy-sziklánál, s visszatekintve megnézhettük a nemrégiben elhagyott normafai hegyoldalt, valamint a Tündér-sziklát. Innen már keskeny nyomon haladtunk egyenesen, majd a hegyen fölfelé. A Törökvész utca után lépcsőztünk egy kicsit megint felfelé, s itt elég sok ibolyát lehetett már látni az út mellett. A tavasz azért már csak közeledett, s az erdőben is elég sok helyen lehetett hallani a madárkák énekét is. Itt már több jelzéssel együtt haladva meneteltünk tovább a hegyen hol meredekebben, hol enyhébben fölfelé. Kis idő múlva el is érkezett a következő ellenőrző pont, ami az Árpád kilátónál volt (14,4 km).
Utunk egy kis nézelődés után folytatódott tovább. Innen megint csak nagy részben lefelé ereszkedés következett. Az erdőben kanyarogva haladtunk tovább, a Szépvölgyi útig, ahol a rendezők ellátással vártak minket. Volt itt minden, mi szem-szájnak ingere, s mi fogyasztottunk is. Ez is egy kis pihenő volt mindenkinek. De innen is tovább kellett állnunk, s a település mellett elhaladva megérkeztünk a Hármashatár-hegyi adó alá, ami alatt elhaladtunk. A hegy túloldalán pedig elkezdtük ereszkedésünket. Itt is elég sok hó volt még található, s a friss, meg nem fagyott helyeket kutatva haladtunk egyre lejjebb. Elég rossz volt itt is a sok lefagyott rész, de sikeresen túljutottunk rajta. A Z+ elágazásánál balra fordultunk tovább, s kis séta után megérkeztünk következő ellenőrző pontunkhoz, a Guckler-sziklához (18,2 km).
A pecsétek elhelyezése után folytatódott utunk. A panorámában gyönyörködve koptattuk tovább a lábunk. Szépen sütött a nap, s a Virágos-nyeregnél kaptunk belőle mi is. Itt még felkapaszkodtunk a Csúcs-hegy nyergére, s a végén pedig el is kezdtük az ereszkedést. Az út hókásás, s latyakos volt helyenként, de annyira nem olvadt még meg, hogy nagy sarat csináljon nekünk. Az erdőben vigyázni is kellett, mert a lefagyott részek vizes talpú cipővel még csúszósabbak voltak. A hegy aljához érve már egyre jobban eresztett a fagy is. Itt már több sarasabb résszel találkoztunk. Az erdőből kiérve viszont a szántóföld szélén viszonylag jól lehetett haladni, s itt nem volt akkora sár, mint amire mindenki számított előzőleg. Itt a dombon átérve már látszott Solymár határában a Szarkavár. Ez előtt viszont még le kellett küzdeni azt a sárban gazdag utat, ami fogadott minket. A cipőink elég szépen cuppogtak, s le is akartak maradni a lábunkról, de azért bírtuk a kiképzést, s lassacskán túljutottunk rajta. A hídon átkelve a Béke utcába még egy kis dombot legyőztünk, s be is értük Solymárra, s aszfaltozott úton mentünk innen a célig. Kisebbe emelkedő végén volt a solymári kocsma, a buszfordulónál, s ez volt kettőnknek a cél (26,7 km). Harmadik társunk innen még tovább indult, mert ő a 40-es távot választotta, s előtte még a Zsíros-hegy legyőzésre várt.

A célban megkaptuk emléklapunkat, valamint kitűzőnket, s a napra kiülve szárogattuk a cipőnket, a busz megérkezéséig, amivel visszaindultunk Hűvösvölgyig, majd onnan tovább hazáig, s jöhetett a húsvéti lakoma, a jó kis erdei túra után. 

Az időjárás kedvező volt, az éjjeli fagy jótékony hatással volt az utakra, s a sok eső ellenére is járható turistautakkal találkoztunk. Közben a napsütés is csak melengette az ember lelkét, így azért könnyebben is telt el a nap. 
Köszönet a szervezőknek a jó szervezésért, és ellátásért, valamint a túratársaknak a vidám napért!


Sporttársi üdvözlettel!
Ádám Attila


Budapest, 2013. április 3.