Óbudai határtúra 15

2013. március 24.

Vasárnap is túrára lett szánva. Az előző napi fáradalmak után egy kis lelazítás volt betervezve ezzel a 15 kilométerrel. Csörgött az óra, s kis nehézségek árán villamossal és busszal sikerült is a rajthelyet megközelíteni, ami az Árpád gimnáziumnál volt fellelhető.

Kis csapatunk négy fővel össze is gyúlt, s nekivágtunk a túrának. A városból a Nagyszombat utca felé vettük az irányt, s a K+ jelzésen indultunk neki. A Kandó kollégium mellett megcsodálhattuk a kiállított mozdonyt is, s a Doberdó utcán folytattuk az utat. A lépcsőkön felérve a frissen kiépített kálváriát csodálhattuk meg, s innen már nem is kellett sokat menni az első ellenőrző pontig, ami a Kiscelli kastélytól nem messze volt (0,9 km).

Folytattuk tovább utunk a K+ jelzésen, még mindig a városban, haladtunk is lassan felfelé, s itt nemsokára el is érkezett a következő ellenőrző pont is (1,6 km).

Innen aztán megkezdődött hullámvasutazásunk. Egy szép kis lépcsőzéssel felkapaszkodtunk a Mátyás hegyre, s a másik oldalán pedig le is ereszkedtünk. Így nyílt egy kis kilátás a környező tájra is, mert így a túra elején azért jó kis kaptatóban volt részünk egyből. Nem is volt baj, mert elég csípős volt az idő, és nem csak reggel, hanem egész nap. Elérkeztünk az Erdőalja úthoz, és ezen kezdtük meg emelkedésünket a Remete hegy felé. Aztán innen is aláereszkedtünk, s a K jelzést követve haladtunk tovább a 3. ellenőrző pont felé, ami a Hármashatárhegyi útnál volt (3,6 km).

Tovább haladtunk a K jelzésen s megkezdtük megrohamozni a Hármashatár-hegyet. Útközben sikerült csapatunkba egy új tagot verbuválni, akihez tartozott egy négylábú társ is, így már hatan folytattuk a túránkat. El is érkeztünk a Hármashatár-hegyhez, s megkaptuk negyedik pecsétünket (5,2 km).

A csúcson szétnézve megint csak lefelé vettük az utunk a K jelzésen. Aztán következett a másik csúcs a Vihar-hegy megmászása, s innen is szét nézhettünk az alattunk elterülő tájra. Megszemlélhettük a Gercse templomot, valamint a siklóernyősöket, ahogy a felszállással próbálkoztak. Innen szintén lefelé vezetett az utunk, s eljutottunk a Virágos-nyeregig, a következő ellenőrző pontunkig (6,7 km).

Itt a Z jelzésre váltottunk, s megkezdtük körtúránkat a Csúcs-hegy nyergén. Kis ösvényszerű úton lehet errefelé haladni, jártunk is már itt néhány túra alkalmával. Most azért a kilátás is jobb volt, mert a hidegben jobban kitisztult az idő, a szél kitakarította a párát a város és az erdő felől. Lassan meg is érkeztünk a nyereg végébe, ahol a következő ellenőrző pont volt található (8 km).

A nyereg másik oldalán indultunk vissza a K jelzésen. Itt szélesebb az út, és a hegy másik oldalát is megcsodálhattuk. Errefelé is szép kilátás nyílik az alattunk elterülő tájra. A Virágos-nyeregbe visszaérve megint csak kaptunk egy pecsétet, s egy kis forralt borral is enyhítettük a hideg idő okozta kellemetlenségeket (9,6 km).

Innen a Z jelzésen indulunk meg, majd a Gückler-szikla után a Z+ jelzésen folytatjuk utunk, keresztezzük a műutat, s elértünk ismét a Hármashatárhegyi útig, ahol megkapjuk pecsétünket (13,4 km).

A K∆ jelzésre térünk rá, és megkezdjük ereszkedésünket lefelé. A Kőtaraj kilátóhelyen szép kilátás nyílik az alattunk elterülő városra, az idő ilyen szempontból tényleg kedvezett, s a tüdőtisztítás sem maradt el ebben az időben. Elég meredek hegyoldalban kellett aztán tovább ereszkedni, jó kis nyaktörő mutatvány ez így a vége felé, de sikerült megúszni. A városba beérve a Máramarosi út mentén haladtunk szép házak mellett. A Zúzmara utcára érve azon haladtunk tovább, majd a Toronya utca következett, ahol a túra célja is volt (16 km).

A célba beérve következhetett a kitűző és az oklevél átvétele. A szokásos zsíros kenyér sem maradhatott el. Sokat aztán itt nem is időztünk, mert szépen sorjában érkeztek is az emberek, a szűkös helyen azért nem lehetett úgy elférni. Aztán következhetett a hazatérés buszok és villamos segítségével.

Szép túra volt ez is. Az időjárás már nem az évszaknak megfelelő volt, de a túra szempontjából nem volt rossz, mert az előző napi sárdagasztásban így nem volt részünk, s így azért másabb végigmenni egy távon a kicsit lefagyott talajon. A kilátás nagyon szép volt, mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy ezt a távot bármikor megtegye egy kis túrázás kedvéért.

Köszönet a rendezőknek a szép túra megszervezéséért és lebonyolításáért. Köszönet a túratársaknak is a hangulatos vasárnapi kóborláshoz nyújtott társaságért!

Sporttársi üdvözlettel!

Ádám Attila

Budapest, 2013. március 28.