2017.11.19
Eltelt a nyár, és most
lett egy szabad szombat, amikor kis csapatunk újra össze tudott jönni egy kis
év végi túrára. Történ év közben sok minden, és a szabad időnk is véges volt,
így ez is egy túrákban szegény évre sikeredett, így örültünk, hogy újra
találkozhattunk régi ismerőseinkkel.
Kocsival közelítettük meg
reggel Szépjuhászné vasútállomást, ahol túránk bázisa is volt egyben. Itt
beneveztünk gyorsan. Mivel a túra kezdetén értünk ide, nagy sorra nem kellett
számítanunk, és indulhattunk is vándorutunkra. Kis csapatunk hat fővel képviseltette magát, aztán út közben bővültünk még egy fővel.
Borongós reggel várt ránk, az utak még vizesek voltak, és az erdő is még csak most kezdett ébredezni, de a túrázók hamar betöltötték a téli álomban szendergő tájat. Mi a P sávon indulnunk az állomás épületétől balra, és fölfelé a hegyre. Az útátjárón
átkelve, rövidesen újra egy elágazáshoz keveredtünk, itt újra balra kellett
fordulni, és a Nagy-Hárs-hegy oldalában elkezdtük a fölfelé haladást. Néhol
elég meredek útvonalon visz az út, így hamar bele is lehet melegedni a túrába.
Előző napokban eléggé csapadékos volt az idő, így lehetett rá számítani, hogy a
túra hű lesz a nevéhez, és néhány helyen majd nehéz dolgunk lesz, de szerencsére
ilyen problémával nem kellett küzdenünk, mert annyira nem volt vészes a talaj utunk későbbi szakaszain sem. Reggel mi is borongós időben érkeztünk, és a nap még
mindig nem mutatta meg magát, de szerencsére az eső sem esett. A hegy másik
oldalához elérve, egy kereszteződésnél lefelé vettük irányunk, és
elkezdtük az ereszkedést, a néhol köves, és keskeny nyomvonallal vezető úton. A
Szépjuhászné úthoz megérkezvén, azon átkeltünk, majd a másik oldalon továbbra
is a P jelzésen elkezdtünk fölfelé kaptatni a Fekete-fej csúcsáig. Ez is jó kis
emelkedővel tűzdelt szakasz, teljesen a csúcsig. Aztán persze ott sem javul a
helyzet, mert lefelé ugyan olyan izgalmas a haladás, mint fölfele. Itt az
erdőből kiérve, a lovarda sarkánál volt első ellenőrző pontunk, ahol egy kódot
kellett felírni a túrafüzet megfelelő helyére (3,1 km).
Tovább indultunk az úton,
még ugyan úgy a P jelzés mentén. Ez egy hosszabb szakasz volt, folyamatosan
fölfelé haladva. Erdei utakon vitt most az utunk, és sok élményt lehetett itt
megosztani a többiekkel, mivel idő volt bőven, és a jelzést is csak itt-ott
kellett figyelni, mert egyértelmű volt, hogy merre is tovább. Először a
Kecske-hát mellett haladtunk el, majd egy kereszteződésnél a kisebb távon
indulók elkanyarodtak, de mi továbbra is a P sávon haladtunk előre. Következett
a Vörös-Pocsolya-hát is, aztán a névadó természeti képződménnyel is találkoztunk, a Vörös
pocsolyával. Így haladtunk előre, majd kis idő után
már lefelé vitt az utunk, így lassan kezdtük az ereszkedést Nagykovácsi
széléhez, majd a településre beérve, azon áthaladva a másik oldalon kezdtük a
kaptatónkat a Zsíros-hegy felé, immár a Z jelzésen haladva. A település felső
részéhez érve a Fenyveskerthez címzett helyi vendéglátó helyiségben egy kis
lélekmelegítőt is sikerült beszerezni, mert azért az idő elég hűvös volt. Kis
pihenőnk után már indultunk is tovább, és kisvártatva már következő ellenőrző
pontunkat is elértük, a Muflon-itatónál (12 km).
Az frissítő pontot
elhagyva immár a K jelzésen haladtunk tovább. Nagykovácsi szélén vezetett el
folyamatosan utunk. Miután elhagytuk a
települést is, kacskaringós utunk tovább a Remete-hegy felé vezetett. Ezt a
részt is már jól ismertük, szép panorámájáról, és annál is nehezebb terepéről. Jöttünk
itt már fölfelé is, de a lefelé ereszkedés még nehezebb. A csúszós kavicsos, sziklás úton lefelé ereszkedve, az ember mindig csak egy jóképű lábtörést tud
vizualizálni maga elé. Sok nézelődésre itt nem is volt idő, mert csak az útra
koncentrált az ember. Viszont lassacskán csak sikerült leérnünk a Remete-szurdokba.
Következő ellenőrző pontunkat is itt találtuk meg (17,2 km).
 |
| Felirat hozzáadása |
Utunkat a K jelzésen
folytattuk, így értünk be Máriaremetére, ahol újra aszfaltozott úton koptattuk
a kilométereket, és a sarat is a cipőink talpáról. Ez elég hosszú idő volt, amíg
a lakott részen keresztül jutottunk. A K jelzést is elhagytuk, majd a S kör következett, így közelítettük meg a Nagykovácsi utat. A forgalmas részen
átkellve egy nagy csomóponthoz értünk, ahol több jelzés is összefut, itt mi a
P+ jelzést választottuk. Itt viszonylag sík részen, de már szemerkélő esőben
haladtunk a kövesút melletti turistaúton. Lassacskán elértük újra a P jelzést,
csak most a másik irányba, fölfelé kezdtük meg a kaptatót a Nagy-Hárs-hegy
irányába, a kövekkel jól megrakott úton. Most már azért jobban kellett
figyelni, mert a sziklák így az eső hatására jóval csúszósabbak voltak, és nem
akartuk magunkat a túránk vége felé összetörni. A P sávon így megkerültük
visszafelé is a hegyet, majd a másik oldalon megkezdtük ereszkedésünket a
vasútállomás felé. Kisvártatva meg is érkeztünk a célba is, és megkaptuk
emléklapunkat és kitűzőinket is (23,2 km).
Miután végeztünk az
emléktárgyaink átvételével, jöhetett az evés-ivás. Rendezőink elég választékos
feltétekkel kenték meg a kenyeret, így a szokásos zsíros kenyér helyett, most
volt nutellás, vajkrémes, kenőmájasos, szóval mindenki vehetett szájíze
szerint. Útközben is volt ellátás az ellenőrző pontokon, így ki voltunk
szolgálva rendesen. Jól sikerült kis túra volt, régi ismerőseinkkel is jó volt
újra találkozni, és a végefelé szitáló eső se vette el a kedvünk. Rövidebb
távon is lehetett indulni, így aki a 23 kilométert soknak tartotta, kisebb
távon is megméretetthette magát. De tulajdon képen a nehezebb részeket az is tartalmazta,
a hosszabb inkább tényleg csak a kilométereket gyarapította.
Köszönet a rendezőknek a
szervezésért és a túra lebonyolításáért, jól éreztük magunkat. Köszönet a
túratársaknak is a vidám percekért és a jó társaságért!
Kicsit megkésve vetettem „papírra” soraimat is, de a december kicsit sűrű volt
számomra is, így most sikerült időt szakítanom ehhez a hálás feladathoz.
Minden túratársnak és
olvasómnak Boldog Új Évet, és kilométerekben gazdag, valamint balesetmentes
túrákat kívánok!
Sporttársi üdvözlettel!
Ádám Attila
Íródott: Tárnokon, az Úr 2018.
évének Boldogasszony, (Fergeteg) havának második napján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése