2018. január 8., hétfő

Budai Sarazó 23

2017.11.19

Eltelt a nyár, és most lett egy szabad szombat, amikor kis csapatunk újra össze tudott jönni egy kis év végi túrára. Történ év közben sok minden, és a szabad időnk is véges volt, így ez is egy túrákban szegény évre sikeredett, így örültünk, hogy újra találkozhattunk régi ismerőseinkkel.

Kocsival közelítettük meg reggel Szépjuhászné vasútállomást, ahol túránk bázisa is volt egyben. Itt beneveztünk gyorsan. Mivel a túra kezdetén értünk ide, nagy sorra nem kellett számítanunk, és indulhattunk is vándorutunkra. Kis csapatunk hat fővel képviseltette magát, aztán út közben bővültünk még egy fővel.

Borongós reggel várt ránk, az utak még vizesek voltak, és az erdő is még csak most kezdett ébredezni, de a túrázók hamar betöltötték a téli álomban szendergő tájat. Mi a P sávon indulnunk az állomás épületétől balra, és fölfelé a hegyre. Az útátjárón átkelve, rövidesen újra egy elágazáshoz keveredtünk, itt újra balra kellett fordulni, és a Nagy-Hárs-hegy oldalában elkezdtük a fölfelé haladást. Néhol elég meredek útvonalon visz az út, így hamar bele is lehet melegedni a túrába. Előző napokban eléggé csapadékos volt az idő, így lehetett rá számítani, hogy a túra hű lesz a nevéhez, és néhány helyen majd nehéz dolgunk lesz, de szerencsére ilyen problémával nem kellett küzdenünk, mert annyira nem volt vészes a talaj utunk későbbi szakaszain sem. Reggel mi is borongós időben érkeztünk, és a nap még mindig nem mutatta meg magát, de szerencsére az eső sem esett. A hegy másik oldalához elérve, egy kereszteződésnél lefelé vettük irányunk, és elkezdtük az ereszkedést, a néhol köves, és keskeny nyomvonallal vezető úton. A Szépjuhászné úthoz megérkezvén, azon átkeltünk, majd a másik oldalon továbbra is a P jelzésen elkezdtünk fölfelé kaptatni a Fekete-fej csúcsáig. Ez is jó kis emelkedővel tűzdelt szakasz, teljesen a csúcsig. Aztán persze ott sem javul a helyzet, mert lefelé ugyan olyan izgalmas a haladás, mint fölfele. Itt az erdőből kiérve, a lovarda sarkánál volt első ellenőrző pontunk, ahol egy kódot kellett felírni a túrafüzet megfelelő helyére (3,1 km).
Tovább indultunk az úton, még ugyan úgy a P jelzés mentén. Ez egy hosszabb szakasz volt, folyamatosan fölfelé haladva. Erdei utakon vitt most az utunk, és sok élményt lehetett itt megosztani a többiekkel, mivel idő volt bőven, és a jelzést is csak itt-ott kellett figyelni, mert egyértelmű volt, hogy merre is tovább. Először a Kecske-hát mellett haladtunk el, majd egy kereszteződésnél a kisebb távon indulók elkanyarodtak, de mi továbbra is a P sávon haladtunk előre. Következett a Vörös-Pocsolya-hát is, aztán a névadó természeti képződménnyel is találkoztunk, a Vörös pocsolyával. Így haladtunk előre, majd kis idő után már lefelé vitt az utunk, így lassan kezdtük az ereszkedést Nagykovácsi széléhez, majd a településre beérve, azon áthaladva a másik oldalon kezdtük a kaptatónkat a Zsíros-hegy felé, immár a Z jelzésen haladva. A település felső részéhez érve a Fenyveskerthez címzett helyi vendéglátó helyiségben egy kis lélekmelegítőt is sikerült beszerezni, mert azért az idő elég hűvös volt. Kis pihenőnk után már indultunk is tovább, és kisvártatva már következő ellenőrző pontunkat is elértük, a Muflon-itatónál (12 km).
Az frissítő pontot elhagyva immár a K jelzésen haladtunk tovább. Nagykovácsi szélén vezetett el folyamatosan utunk.  Miután elhagytuk a települést is, kacskaringós utunk tovább a Remete-hegy felé vezetett. Ezt a részt is már jól ismertük, szép panorámájáról, és annál is nehezebb terepéről. Jöttünk itt már fölfelé is, de a lefelé ereszkedés még nehezebb. A csúszós kavicsos, sziklás úton lefelé ereszkedve, az ember mindig csak egy jóképű lábtörést tud vizualizálni maga elé. Sok nézelődésre itt nem is volt idő, mert csak az útra koncentrált az ember. Viszont lassacskán csak sikerült leérnünk a Remete-szurdokba. Következő ellenőrző pontunkat is itt találtuk meg (17,2 km).
Felirat hozzáadása
Utunkat a K jelzésen folytattuk, így értünk be Máriaremetére, ahol újra aszfaltozott úton koptattuk a kilométereket, és a sarat is a cipőink talpáról. Ez elég hosszú idő volt, amíg a lakott részen keresztül jutottunk. A K jelzést is elhagytuk, majd a S kör következett, így közelítettük meg a Nagykovácsi utat. A forgalmas részen átkellve egy nagy csomóponthoz értünk, ahol több jelzés is összefut, itt mi a P+ jelzést választottuk. Itt viszonylag sík részen, de már szemerkélő esőben haladtunk a kövesút melletti turistaúton. Lassacskán elértük újra a P jelzést, csak most a másik irányba, fölfelé kezdtük meg a kaptatót a Nagy-Hárs-hegy irányába, a kövekkel jól megrakott úton. Most már azért jobban kellett figyelni, mert a sziklák így az eső hatására jóval csúszósabbak voltak, és nem akartuk magunkat a túránk vége felé összetörni. A P sávon így megkerültük visszafelé is a hegyet, majd a másik oldalon megkezdtük ereszkedésünket a vasútállomás felé. Kisvártatva meg is érkeztünk a célba is, és megkaptuk emléklapunkat és kitűzőinket is (23,2 km).

Miután végeztünk az emléktárgyaink átvételével, jöhetett az evés-ivás. Rendezőink elég választékos feltétekkel kenték meg a kenyeret, így a szokásos zsíros kenyér helyett, most volt nutellás, vajkrémes, kenőmájasos, szóval mindenki vehetett szájíze szerint. Útközben is volt ellátás az ellenőrző pontokon, így ki voltunk szolgálva rendesen. Jól sikerült kis túra volt, régi ismerőseinkkel is jó volt újra találkozni, és a végefelé szitáló eső se vette el a kedvünk. Rövidebb távon is lehetett indulni, így aki a 23 kilométert soknak tartotta, kisebb távon is megméretetthette magát. De tulajdon képen a nehezebb részeket az is tartalmazta, a hosszabb inkább tényleg csak a kilométereket gyarapította.

Köszönet a rendezőknek a szervezésért és a túra lebonyolításáért, jól éreztük magunkat. Köszönet a túratársaknak is a vidám percekért és a jó társaságért!


Kicsit megkésve vetettem „papírra” soraimat is, de a december kicsit sűrű volt számomra is, így most sikerült időt szakítanom ehhez a hálás feladathoz.


Minden túratársnak és olvasómnak Boldog Új Évet, és kilométerekben gazdag, valamint balesetmentes túrákat kívánok!

Sporttársi üdvözlettel!
Ádám Attila


Íródott: Tárnokon, az Úr 2018. évének Boldogasszony, (Fergeteg) havának második napján.