Gercse 35

2013. november 09.

Reggeli ébredezés és készülődés után újra egy túra volt előttünk. Az 5-ös busz végállomásától nem messze volt a rajtnak helyet adó Kájoni János Ferences Közösségi Ház. Itt találkoztunk csapatunk többi tagjával, és vágtunk neki annak a túrának, ahol egy éve megismerkedtünk kis társaságunk gerincét alkotó tagjaival.

Nevezés után neki is vágtunk az útnak. Kis utcákon barangolva a Z jelzés elérése volt az elsődleges cél. Innen már a jól ismert Apáthy-sziklához vezetett fel az utunk a lépcsőkön. (LINK) Továbbra is a Z jelzésen haladtunk, és kaptattunk felfelé a hegyoldalban, és kezdtük magunk alatt hagyni a város forgatagát, egyre jobban a betonrengeteg felé emelkedve. Kanyargós utunk az Árpád-kilátó mellett vezetett el, ahol jól belátható az alattunk elterülő város is, igaz ennek feltétele a szép tiszta idő, mivel ködben, párában nem olyan jó a kilátás. (LINK) Innen már a K jelzésen vezetett tovább utunk. Kereszteztük a Szépvölgyi utat is, ahol futókkal is találkoztunk, akik szintén kihasználták a szépnek ígérkező időt, és jöttek egy kicsit edzeni is. A K jelzésen addig haladtunk, amíg a Z+ el nem ágazott belőle, mert utána már azon folytattuk tovább utunk, míg meg nem érkeztünk első ellenőrző pontunkig (5,4 km).

Pecsétünket megkaptuk, valamint egy nápolyi szeletet is, és haladtunk is tovább a Z+ jelzésen, majd a Guckler-szikla felé a Z jelzésen folytatódott utunk. (LINK) A Virágos-nyeregig haladtunk ezen az úton, amikor is a S,K közös jelzésen gyalogoltunk tovább a nyereg oldalában fellelhető kis ösvényen. A nyereg mentén az alattunk elterülő II. kerületet lehetett megszemlélni, mert messzebb a pára miatt nem is nagyon lehetett ellátni. Ez az út elég szűk néhány helyen, és az előző napi esőzések jól fel is áztatták, így az előttünk haladók néhány helyen jó kis sáros résszé taposták ki az utat. A reggeli napsütés itt már nem is mutatta magát, eléggé borongós lett az idő, ami a nap folyamán sem változott. A beígért jó idő tehát ennyiben merült ki, hogy legalább az eső nem esett. Kis idővel a K jelzést el is hagytuk, és immár az önálló S jelzésen haladtunk tovább. Ez az útvonal elég szép rész szerintem, és pár túrát bejártunk az utóbbi egy évben, de itt csak ezen haladtunk el. Persze ez nem jelenti azt, hogy más túra nem érinti ezt a részt, csak én nem vettem olyanon részt. Az út fel-le halad a hegy oldalában, és a már említett csúszóssága miatt oda is kellett figyelni, nehogy baj legyen, de sikerült rendben átvészelni. Végighaladtunk így a hegy oldalában, majd leereszkedtünk az Alsó-Jegenye-völgybe, a Rózsika-forráshoz, ahol következő ellenőrző pontunk volt (13,1 km). 

Tovább haladtunk a völgyben s, követtük a S jelzést. Solymár határában átkeltünk a Hidegkúti úton, és a Középső-Jegenye-völgyben folytattuk tovább túránkat. Itt folyamatosan felfelé haladtunk következő ellenőrző pontunk felé. Az erdő már olyan késő őszi formáját mutatta. Sok levél már a földön volt, nem sok volt már a fákon. A természet kezdett már készülődni a téli álomra. A Kerek-hegy mellett elhaladva rátértünk a K jelzésre, amin tovább kaptatva értük el a következő ellenőrző pontot (17,2 km). Kaptunk banánt, és sós pálcikákat, hogy legyen mire inni. 

Továbbra is a K jelzést kellett követnünk, és megcéloztuk a Remete-hegyet. Itt is csak az a látnivaló volt, mint eddig. Talán az idő volt hűvösebb, mint amire számítottunk, de így sem fáztunk, mivel gyaloglás közben azért jól bemelegedtünk. Az erdőben itt-ott irtás nyomai voltak felfedezhetőek, és megbújó gombákkal is találkoztunk az avarban. Remeteszőlőshöz megérkezve a Remete-szurdokban volt következő ellenőrző pontunk (21,1 km).

Haladtunk még tovább a szurdokban is, elhaladtunk a Remete-barlang mellett, majd kiértünk Máriaremetére. Itt egy városi séta következett. Elhaladtunk a Máriaremetei templom, valamint szépen kialakított parkja mellett. LINK Tettünk egy gyors forraltboros megállást is, mert hogy így kiértünk az erdőből, jobban ért minket a szél, és jól esett egy kis frissítő. Majd haladtunk tovább Máriaremete utcáin, míg nem a Mosbac-park után a K+ jelezésen, majd szalagozásra átváltva el nem hagytuk ezt a városi részt, és a mezőn találtuk magunkat. Itt egy lovarda mellett elhaladva meg is pillantottuk következő célpontunkat, és túránk névadóját, a Gercse templomot (26,8 km). Sajnos a kis templom most zárva volt, mert tetőfelújításon esik át, így a mesterek szerszámai így voltak elzárva, és ezért a templom belsejéről most lemaradtunk. LINK

A templomnál kaptunk jó meleg teát, és egy kis pihenő után újra a szalaggal jelzett úton találtuk magunkat. Itt eleinte a mezőn haladtunk át, majd a hegyre felkaptatva magas fűben taposott ösvényen folytatódott utunk. A S jelzést is elértük, és ezen kaptattunk fel az Újlaki-hegyre. A hegyről gyors pillantást vetettünk az alattunk elterülő tájra. Gyorsaságunkat indokolta a hegy tetején tapasztalható erős szél, amit a paplanernyőkkel érkező sportolók látványa enyhített kicsit. A távolban csúnya sötét felhők kezdtek gyülekezni, így nem is akart volna az ember még többet időzni. A S jelzésen haladtunk tovább a Határnyereg irányába ahol a Z és P körtúra jelzésre váltottunk át a Homok-hegy lábánál. Kis idő után az önálló P körtúra jelzésre váltottunk át, és ereszkedtünk le a meredek utcán a Libanoni cédrusig, ahol következő ellenőrző pontunk volt (31,1 km). LINK

Innen már nem volt sok hátra. Csak a szalagozást kellet követnünk az egyre sötétedő tájban, és most is megtekinthettük az Apáthy-sziklát, csak most nem rajta meneteltünk, hanem alatta, az úton. Nem is kellett sokat várnunk, és már ott is volt a Szilfa utca, ahonnan reggel indultunk. A közösségi házba betérve meg is kaptuk utolsó pecsétünket a célban (33,1 km).

A pecsét mellé természetesen járt még a kitűző és az emléklap is. Majd az asztaloknál helyet foglalva a zsíroskenyér is csillapította éhségünket. Megint csak jó volt ezen a túrán végigmenni, és így ünnepelni meg az egy éves ismeretségünket. A térkép és az útleírás jó volt, és követhető. A szalagozás is egyértelműen jelezte mindenütt a követendő utat. Jó és szép emlékekkel zártuk ezt a túrát is. Az idő végül teljesen elromlott, és mikor mentünk haza, már szépen esett is az eső, így szerencsénk volt, hogy még időben beértünk a célba.

Szóval mindent összevetve jó túra volt ismét ez a Gercse 35. Köszönet a szervezőknek a szép túráért és a rendezésért! Köszönet a túratársaknak is a vidám napért és a társaságért!

Sporttársi üdvözlettel!
Ádám Attila

Budapest, 2013. november 13.