Téli teljesítménytúra 24

2013. február 09.

Az óra reggel megint korán keltett. Hamar eltelt az éjszaka, s a készülődés közben sikerült is lassan felébredni. Irány a Blaha, a gyülekezés helye, majd onnan autókázás Budakeszire, s onnan még egy kis buszozás Tökre.

A rajtolás gazdaságos volt, mert a buszmegálló mellett egy autóból kaptuk meg a menetlevelet. Út közben nem voltak ellenőrző pontok, csak tájékozódásnak voltak megadva érintendő helyek, s innen tudhattuk, hogy kb. merre is járunk. 

A faluból kiérve a Mária út jelzését követve eljutottunk egy szántóföldre, ahol egy romtemplom volt a cél, s utunk itt vezetett el. Szerencsére fagyos volt a föld, így nem volt gond a haladással. A szántáson bukdácsolt az ember, de jobb volt, mintha nyáron a kukoricában kellett volna haladni. A templomot megtekintettük, s haladtunk tovább a szántáson, hogy újra becsatlakozzunk a Mária útra. A nap ki-ki kandikált a felhők közül, de teljesen nem lehetett látni, mert a fátyolos légrétegen nem tudott rendesen átütni a sugaraival. Szép látványt nyújtott így is, picit szürreális volt az egész kép, ahogy festett. A Mária utat, és helyenként a szalagozást követtük. A síknak mondható terepen helyenként szép hóátfúvással találkoztunk az utakon, ahogy a töltésen a szekérnyom akadályt jelentett, s itt viszonylag vastagabb hóréteg alakult ki. Nádasok mellett is haladtunk, s a belvíz is időnként az útra is kiért, így azt is lehetett kerülgetni. Szép lassan így haladtunk kis csapatunkkal, s be is értünk Budajenőre. Innen köves úton vezetett tovább utunk, és át is értünk a szomszéd településre, Telkibe.

Itt aztán rátértünk a Z□ jelzésre, és ezen folytattuk utunk. Lassan Telkiből is kiértünk, s megkezdtük kanyargásunkat a hegyre fölfelé. Útközben megtekinthettük az Öreg tölgyet is, ami az előtte lévő tábla tanulsága szerint már 250 éves is elmúlt, s az Öreg tölgy tanösvény is fonódott utunkba, melyen haladtunk tovább. Itt a hegyen a fák szépen le voltak havazva, s a kijárt úton araszolva haladtunk. Az úton egyébként jó sokat lehetett csúszkálni időnként, mert az előtte felolvadt és újra lefagyott jégréteg szépen csúszott, s sok koncentrációt is megkívánt az embertől. Szép fokozatosan mentünk is rajta, s emelkedett is az utunk, mikor rátértünk a Z jelzésre, mely a csúcs felé vezetett. Haladtunk is a szép havas téli erdőben, s a sok kanyargás után elő is bukkant a Nagy-Kopasz, tetején a fából épített, és első látásra a Burj Al Arab szállodára emlékeztető Csergezán-kilátóval. Itt értük el túránk legmagasabb pontját, a maga 559 m-es tengerszint feletti magasságával. A kilátóból szép kilátás nyílt az alattunk elterülő havas tájra is. Nagyon messze nem lehetett ellátni a párás-ködös légkör miatt, de a Budai hegység azért szépen mutatta magát. A szél is szépen fújdogált, így sokat nem is időztünk, mert a túra ment tovább, és mi is nekiálltunk, a kilométerek további fogyasztásának.

A Z∆ jelzésen folytattuk tovább utunk, itt már jóformán az ereszkedéssel kellett csak törődnünk. Ami egyszer megvolt felfelé, azt most lefelé is teljesíteni kellett, örök igazság ez a túrák alatt. J Idővel a Z+ jelzésre rátérve folytatódott utunk. Továbbra is a szép havas erdőben haladtunk. Időnként fakitermeléssel is találkoztunk, s itt a ritkuló erdőből kikukucskálva jobban meg is lehetett figyelni a tájat. A katonasírokat elhagyva kerítés mellett szekérúton haladtunk tovább, majd a főútra rátérve és pár száz métert azon is megtéve az istállók mellett fordultunk be. Itt már a fagy engedett egy kicsit, és a föld felszíne már elég sáros volt. Szerencsére nagy dagonya nem volt belőle. A hó is elkezdett szállingózni  jelezvén szintén az idő enyhülését. Innen már nem volt sok hátra, hiszen Budakeszi határában voltunk. Elhaladtunk a Nádas tó mellett, valamint a Mamutfenyőket is megcsodálhattuk. Egy kis hídon átkelve meg is érkeztünk Budakeszire. Kis utcákon kanyarogva be is érkeztünk a célba, ami az Amnesia Sörözőhöz volt címezve. A név biztos találó, s páran már ki is próbálhatták valós mivoltát. Itt megkaptuk szokásos emléklapunkat, valamint választhattunk a kitűzők közül is, hogy milyet is szeretnénk. Nagy ellátás nem volt, de erre a rendezők fel is hívták az indulók figyelmét. Így mindenkinek gondoskodnia kellett magának ellátásról, de a túra baráti ára itt mutatkozott meg, viszont különösebben senkit sem zavart. A kuponért, amit a célban kaptunk, amúgy is kedvezményesen lehetett fogyasztani a helyszínen.

A kocsi már itt volt, így azzal csak vissza kellett jutni a fővárosba, s a kis buszozás után jöhetett a jól megérdemelt forró zuhany.

A túra nem volt rossz. Mindenképp jó szórakozás volt. A szint sem volt sok, ezt is csak szép fokozatosan kellett leküzdenie az embernek. Az időjárás is mellettünk volt, így jó élményekkel lettünk megint gazdagabbak a 24 km megtétele után.

Köszönet a túra szervezőknek a jó kis útvonalért, valamint a túratársaknak a megint csak vidám hangulatban eltöltött kilométerekért!

Sporttársi üdvözlettel!

Ádám Attila

Budapest, 2013. február 10.